ÜLŐ- VAGY ÁLLÓMUNKA AZ EGÉSZSÉGESEBB!?

Ülő vagy álló munkavégzés? Melyik az egészségesebb?

Egyre gyakrabban hallani, hogy az folyamatos ülőmunka rendkívül egészségtelen. De vajon jobban járunk, ha az álló munkavégzést kell végeznünk? Természetesen rengeteg olyan munkakör van, ahol a munkavállaló nem választhatja meg, hogy állva vagy ülve végzi-e a munkát, de ha megtehetjük, érdemes naponta többször is váltogatni a testhelyzetünket!
A teljes munkaidőben foglalkoztatott irodai dolgozók átlagosan napi 7,7 órát ülnek a munkahelyünkön. A hosszú ideig tartó ülés azonban káros az egészségre és ezáltal alakulhat ki:
- az elhízás, 
- a mozgásszervi rendellenességek, 
- a visszeresség, 
- a magas vérnyomás, 
- a cukorbetegség, 
- a vesebetegségek,
- a szív- és érrendszeri problémák. 
Ugyanakkor a folyamatos álló munkavégzésnek is megvannak a maga egészségügyi kockázatai:
- a kimerültség
- az izomfájdalom,
- az ízületi fájdalom (térd, derék, váll, nyak, könyök, kéz)
- mozgásszervi panaszok
- a visszeresség az állás miatt is,
- a túlterheltség a szervezetre a nehéz fizikai munka végzésnél.


Mik az ülő- és állómunka előnyei és hátrányai?

Az ülő munkavégzés előnye, hogy megtámasztja a törzset, a munkavégzés alatt megkönnyíti a szem és kéz koordinációját, lehetővé teszi a láb pihentetését. Hátránya, hogy lassul az anyagcsere és a vérkeringés, a gerincre, ízületekre, izmokra, vénákra nézve pedig statikus terhelést jelent.

Az álló munkavégzés nagyobb mobilitást tesz lehetővé, kisebb a gerinc háti szakaszára eső terhelés és a gerincferdülés kockázata, azonban a tartós állás megterhelő lehet az izomzatnak, valamint az ereknek.

A legjobb megoldás, ha gyakran váltogatjuk a testhelyzetünket (pl. telefonálás közben felállunk), és az ülő illetve álló időszakok cseréjekor egy rövid sétát is beiktatunk. Így mindkét testhelyzetben maximalizálhatjuk a teljesítményünket, hiszen a vázrendszert mindig másféle módon terheljük, a vérkeringésünk pedig végig élénk marad.
Megfigyelések szerint, ha a munkavállaló a munkaidő egy részét állva tölti, jóval kevésbé fárad el, mintha napkezdéstől napzárásig ülő testhelyzetben végezte volna a feladatait. Sok munkahelyen bevezették azt, hogy az irodában egy állva használható számítógépes pult is rendelkezésre áll, illetve rövid megbeszéléseket állva tartanak, megfelelő magasságú tárgyalóasztal mellett.


Mire figyeljenek az ülő munkát végzők?

Ülés közben figyeljünk a helyes tartásra, naponta többször vegyük fel a helyes ülő pozíciót, húzzuk ki magunkat.
Rendszeresen váltogassuk az ülőalkalmatosságot (szék, fotel, térdeplő szék, labda) lehetőség szerint fél-, egy óránként szakítsuk meg az ülést, változtassunk testhelyzetünkön, álljunk fel, mozogjunk.
A lehető legtöbb munkafolyamatot (telefonálás, tárgyalás) végezzük álló helyzetben vagy sétálva.
Munka közben naponta többször, lehetőleg félóránként, iktassunk be keringést fokozó, nyújtó, lazító gyakorlatokat, akár ülő helyzetben is (például lábfej mozgatása, vállak nyújtása, farizmok megfeszítése, medence billentése).
S
zükség esetén használjunk a helyes ülést elősegítő külső támaszt (hengerpárna, ékpárna).


Mire figyeljünk álló munkavégzés közben?

Kerüljük a tartós hajlásban, görnyedésben végzett álló munkát, naponta többször vegyük fel a helyes álló pozíciót, húzzuk ki magunkat!
Lehetőség szerint fél-, egy óránként szakítsuk meg a statikus álló helyzetet, mozogjunk, sétáljunk!
Ha van rá lehetőség, a munkaasztal magasságát úgy állítsuk be, hogy helyes tartás mellett, kényelmesen tudjunk rajta dolgozni!
Tartós álló helyzetben testsúlyunkat helyezzük hol az egyik, hol a másik lábunkra, de a legjobb a terpesz állás! Tehermentesítés úgy is elérhető, ha váltott lábbal egy székre térdelünk.

 

Az én tanácsom a cikk olvasóinak:

Sajnos azt a munkát még nem találták fel, amibe az ember hosszú távon nem érezne semmilyen fájdalmat...
A munka mellé mindig be kell iktatni bármilyen mozgást pl.: munkába megyek kerékpárral vagy gyalog, amikor jó idő van.
A munka közben kell beiktatni mozgást, hogy a napi 8-10-12 órás munkavégzés közben ne tudjanak az izmok estére bemerevedni a monoton mozdulatok miatt. pl.: karkörzés, nyújtózás, vállkörzés, csípő kimozgatás, nyak átmozgatása.